|
Hányadik bőr?
Könyvbemutató csaknem négy évvel a mű megjelenése után - ez így elég
abszurdan hangzik. Szerencsére nem erről van szó, bár magát a könyvet nem
hagyhatjuk ki a dologból. Zilahy Péter regénye, Az utolsó ablakzsiráf
1998-ban látott napvilágot. A megjelenés évében a kritika visszhangzott tőle,
alig volt sajtóorgánum, ahol ne jelent volna meg méltatás róla. Elég csak a
„nagynevű” recenzenseket említenem: Németh Gábortól Kornis Mihályon át
Esterházyig sokaknak voltak elismerő szavai a műről. Márton Lászlót idézve
„Az utolsó ablakzsiráf a kilencvenes évekbeli magyar próza egyik
legjelentősebb teljesítménye.”, aztán a regény élni kezdett. Először 1999-ben
hangjáték készült belőle magyarul, majd németül, közben tizenegy nyelvre
lefordították, tavaly pedig Fuchs Tamás és Lang Róbert közreműködésével
létrejött a CD-ROM is.
Magáról a könyvről a már említettek miatt nem is értekeznék hosszasan. Egy
betájoló idézet után egyből rátérek az eseményre magára. „Az ablakzsiráf egy
képeskönyv volt, amelyből olvasni tanultunk, amikor még nem tudtunk olvasni.
Megtudhattuk belőle, hogy a nap keleten kel, szívünk a baloldalon van, az októberi
forradalom novemberben, és az ablakon beárad a fény – akkor is, ha be van
csukva.” – kezdi a regényt a szerző. Már ebből az idézetből is kiderül,
melyik történelmi korban és hol vagyunk.
Aki a kiállítás terébe belép, ebbe a hangulatba csöppen. A Ludwig Múzeum
kisterme (vagy másik nevén project room-ja) alkalmas az időutazásra:
kellőképpen elzárt és nyitott, épp akkora, amekkora hely egy ilyen
kísérlethez kell. Hat felé már teltház, a falból lógó csomózott kötélen egy
kislány csimpaszkodik – mint utóbb kiderül, Zilahy lánya, és része a
show-nak. Hat után pár perccel már a műsor maga indul. Először Wolfgang
Meissner, a Kelet-Európai Goethe Intézetek elnöke mond pár magasztaló szót a
műről, majd Tóth József színművész három regényrészlettel szórakoztat. Aztán
maga a szerző mutatja be a CD-ROM-ot, kis irodalmi tárlatvezetés. A könyv
különös életre kel. A falon digitális térképek, idézetek, egy általános
iskolai tábla (interaktív vendégkönyv, krétával jegyezgethetjük a
véleményünk), az ajtóban mozgásérzékelő, ami belépéskor gyerekhangot ad ki, a
mennyezeten a csillagos ég. A sarokban van a médiakuckó, az ott található gép
segítségével irányíthatjuk a programot, amit a falra egy projector kivetít.
A hangulatot fokozandó: a bemutató utáni fogadáson valódi menza-ételeket
ehettünk. Paradicsomlevest betűtésztával(!), és piskótatekercset is.
A dolog egyetlen hibája az, hogy aki folyamatosan nyomon követi az irodalmi
eseményeket, annak az ablakzsiráf-téma esetleg már a könyökén jöhet ki.
Amennyi bemutatót, felolvasást egyebeket megszerveztek már köré, tényleg
túlzásnak tűnik. Ám ha fanyalgás helyett inkább hagyjuk, hogy beszippantson
ez a világ, sokkal jobban járunk. A CD-ROM kiadását a Goethe Intézetés az
European Cultural Foundation támogatta, és a C3 Kulturális és Kommunikációs
Központban hozták létre, a Ludwig Múzeum pedig szép és kellemes teret adott a
bemutatónak.
Tehát ez most egy jó bőr volt. De többször már nem kellene lehúzni.
Karafiáth Orsolya
|